Műszaki viszga centrum | Nagymaros | Vác - Zebegény

A település a Duna bal partján, Pest megye északi részén, a Dunakanyarban található. Vele átellenben fekszik a Komárom-Esztergom megyei Pilismarót. A Budapest–Szob közötti villamosított vasúti fővonalon, illetve a 12-es főközlekedési úton közelíthető meg, utóbbiból itt ágazik ki Márianosztra irányába a 12 108-as út. Nyáron a Dunán, hajóval érhető el, illetve egész évben komppal Pilismarótról. A déli Börzsöny hegység nyugati oldalánál, a Malomvölgy patak partján fekszik.

Egyéb belterületei:

Külterületi településrészei:

Határában folyik a Medres-patak, amely szintén a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik. Északkeletre a vulkanikus andezit és a riolit összetételű Börzsöny fekszik. A patakok környékén löszös, agyagos és homokos talajok találhatók amelyekre lajta mészkő telepedett. Kutatófúrással barnaszenet találtak. Mészkövet jelenleg is bányásznak. Az éves csapadékmennyiség 630 mm. A természetes növénytakaróját, bükk, tölgy, és kőris alkotja. Agrokultúráját málna, szőlő és némi szántóföld alkotja. Az erdeiben honos a szarvas, őz, vaddisznó

A település kialakulására vonatkozó legrégebbi adatok a 13. századból maradtak fenn először. Első írásos említése Zebeguen-ként 1295-ből származik. Adatok utalnak arra, hogy a zebegényi Malom-patak völgyében már 1251-ben bencés zárda állott. Az Árpád-korban a pécs-baranyai egyházmegyében volt egy bencés kolostor, aminek a neve Szöbegény volt. Minden valószínűség szerint az esztergomi érsekség által odaadományozott területre innen – a Szöbegény nevű kolostorból – települtek a bencések. Az 1295. szeptember 26-án kelt peres irat a bencés kolostort „Monasterium de Zebeguennak” zebegényi monostornak nevezi. A 14. századból találhatók még följegyzések arról, hogy Papy Miklós fia Lőrincz volt az apátság kegyura. E család magva szakadtával Zsigmond király 1396-ban a kegyúri jogot a Trentul testvérekre ruházta. 1483-ban a bencés monostor már elhagyott volt.

A falu községként a török uralom utáni időszakban alakult ki. A középkorban fejlődésnek indult település lakossága a török idők alatt majdnem teljesen elpusztult. Zebegény és térsége 1685 táján szabadult meg a töröktől. Az 1700-as évek első felében a lakosság pótlására németeket, magyarokat és szlávokat telepítettek le. A katolikus németek 1735 táján a rajna-pfalzi Mainz vidékéről jöttek, a Sebegin nevet adták a településnek. Népi etimológia szerint a sváb telepesek kiáltottak így föl, a Dunakanyar láttán: „See beginnt” (a.m. tenger kezdődik). A korabeli írások a 19. század elején Zebegényt német–magyar-szlovák településként említik.